Fiatalok tudósítanak önkéntesen a magyar EU-elnökség óta – Youngsters report voluntary since the Hungarian EU Presidency

2018. július. 23., hétfő

Útinapló Ukrajnából – avagy kóstoljunk bele Kárpátalja szépségeibe

Szerző: (Társult tudósító)
2011. december 8.
ROVAT: Oktatás, Ifjúság, Kultúra és Sport, Rovatok

Első tanulság, ha Ukrajnába megyünk, hogy már a magyar határ előtt legyünk figyelmesek: az újságíróknak szóló study program alapján, ahogy Nyíregyházára értem, egyből nekiláttam az Ukrán rendszámos fehér Mercedes kisbusz keresésének. Ha Mercedest nem is, egy hasonló paraméterekkel bíró VW-t sikerült találnom a megadott parkolóban. Örömmel konstatáltam, hogy Beregszászra megy, csak a többi utas még nem érkezett meg. A helyzet akkor kezdett gyanússá válni, mikor fogták a csomagom, és közölték, hogy a szomszédos Passat-al megyünk a kevés utasra való tekintettel. Egy rövid beszélgetés alatt kiderítettem, hogy a maszek, „1500Ft-ért a határon túlra” fuvarba botlottam. Ennek eredményeképp inkább kicsekkoltam, és megvártam a hamarosan érkező, a parkolóban formálódó kis turisztikai különítmény számára fenntartott mikrobuszt. Rövid névsorolvasás, és már meg is kezdtük az utazásunkat Kárpátaljára. Sajnos eggyel kevesebben érkeztünk csak Beregszászra. A figyelmességet így ismét kiemelném: Ez nem az EU, így az érvényes útlevél igazán hasznos útitárs. Egy társunk ezzel sajnos nem rendelkezett, így csak remélni tudtuk, hogy valaki felveszi a két határ közé ragadva…

Második tanulság: amennyiben az igazi magyar múltba szeretnénk betekinteni, Kárpátaljánál nincs jobb hely! A 160 000 fős kisebbség véleményem szerint minden más magyarlakta régiónál jobban őrzi nemzetünk múltját, kultúráját.

A beregszászi főiskolán – ahol a régióban egyedül képeznek magyar tanárokat – minden folyosón történelmünk számos híres szereplőjének mellszobrával, képeivel találkozhatunk. A városban egyébként is szinte kizárólag magyar beszédet hallani. Itt működik az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház is. (A megyében üzemelő három színházból csupán egy ukrán nyelvű.)

Tovább autózva hamarosan Munkácsra értünk, ahol egy kellemes séta, és az elengedhetetlen városháza-látogatás mellett a már távolról is jól látható várat is megtekintettük. Nagy örömömre szolgált, hogy az előző látogatásom óta egy turulmadárral is gazdagodott az építmény, mely egy magas oszlop tetején állva magasodik a város fölé. Nemcsak az erődítmény, hanem a kilátás is kifogástalan. Mindenkinek el kell legalább egyszer látogatnia Zrínyi Ilona fellegvárába!

Sötétedés után folytattuk utunkat északnak a lengyel határ felé. Fél óra elteltével azonban egy sötét erőd mellett állt meg a sofőrünk. A Perényi várkastélyhoz érkeztünk. Egy jó kedélyű, törve magyarul is tudó ember fogadott minket a homályos kapuban. Mint kiderült ő a vár ura.

Meglepő módon az épület magánkézben van: hosszú távú bérleti szerződést kötött a jelenlegi bérlő az állammal. Amikor megkapták a várat, inkább csak várromról beszélhettünk. A felújításokat a csekély indulótőkére való tekintettel saját festmények eladásából, valamint adományokból finanszírozzák. A cél egyfajta kulturális központ létrehozása. A hely azonban többet nyújt egyszerű, hangulatos képtárnál: elektromos fáklyával a kezünkben, átbújva egy titkos folyosón a vár még felújítatlan részébe jutunk. Itt áll Zrínyi Ilona hálószobája, ahol 1682-ben örök szerelmet esküdött Thököly Imrének, majd egy forró éjszakát töltöttek együtt.

Vendéglátónk bízik abban, hogy a múlt megismétli önmagát: Amint végeznek a szoba felújításával, fiatal pároknak tervezi bérbe adni nászéjszakára a helységet, így emlékeztetve őket a haza szeretetére. Nem egy szokványos dolog, az biztos!

Az éjszakát Polentán a Szolyva hotelben töltöttük. A szálloda nem sokkal a látogatásunk előtt nyílt, így egyedüli vendégekként igen szellősen elfértünk a legalább 300 szobás épületben. Külön élmény volt sorban állás nélkül megcsapolni az öt, különböző ásványvizeket adó kutat. Ehhez először a recepción el kellett kérni egy mágneskártyát. Nincs mese, ilyenek a jövő forrásai…

A következő napot az Uzsoki Nemzeti Park felderítésére szántuk. Harmadik tanulság, mely már az első nap is megfogalmazódott bennem, az, hogy Kárpátalja szép. Szépek az épületek, szép a természet, azonban ami igazán kimagasló, az a kettő összhangja. Az érintetlen valóság: fatemplomok, hirdetés-mentes utak, kellemes falvak, ahol még fával tüzelnek a lakosok. Olyan érzésem volt, mintha 40 évvel visszább mentem volna az időben, hiszen itt IMO car wash helyett a patakban mossák a Nívát.

Számos természeti értékkel bír ez a hely. A nárciszok völgyét márciusban célszerű meglátogatnunk. Az öreg tölgyet, mely több mint ezer évével Ukrajna legöregebb fája, bármikor érdemes megtekintenünk. Ilyen annak a 279 kg tömegű meteoritnak a krátere is, melyet ma Bécsben őriznek. A síelés, és a helyi tejfesztivál szezonálisabb jellegű, így érdemes jól időzíteni a látogatást.

Ahogyan tovább haladtunk az Ukrán-Lengyel-Szlovák hármas határ felé, számos természetes ásványvízforrás mellett haladtunk el. Ebben a régióban található az Árpád-vonal is, melyet a második bécsi döntés után építettek őseink. Számos szakértő szerint nem is lett volna esélyük az oroszoknak bevenni, ha nem kerülik meg Románia felől. Az Uzsoki hágóhoz érve nagyon szép látvány tárult elénk, még az ősz-végi kopárság ellenére is. A sok ruha mindenképpen ajánlott, mert eszméletlen hideg tud lenni a nyíltabb területeken!

A park megismerését egy tábortűz melletti uzsonnázással zártuk, a szabadban, Nagyberezna közelében. A kevesebb sokszor több. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a társaság egyöntetű véleménye, miszerint a forró tea-áfonyalekvár párosítás (természetesen egy kis helyi röviddel öblítve) átfagyás utáni elfogyasztása volt a legemlékezetesebb része a tanulmányútnak.

Az idő szűke miatt el kellett köszönnünk a nemzeti park vendégszerető igazgatójától, és Ungvár felé vettük az irányt. Kárpátalján még bizonyára divat a házasság, mivel legalább négy esküvőt láttunk a környékbeli falvakban.

A megye központjába érve a Magyar Főkonzulátus meglátogatás után hamar a helyi borfesztiválon kötöttünk ki. A korábbi száraz törvény ellenére – miszerint el kellett pusztítani a szőlőtőkéket – igen minőségi borokkal találkoztunk. Itt már kisebb eséllyel botlunk magyar-ajkúakba, körülbelül 6% a magyar lakosság aránya. Angolul inkább csak a fiatalok tudnak, így egy esetleges orosz nyelvtudás mindenkinek jó szolgálatot tehet.

A város nagyon hangulatos, egy napot kellemesen el lehet nézelődni, főleg ha például a helyi vár múzeumát is megtekintjük. A teljesen korrekt három csillagos szállásunk körülbelül feleannyiba került, mint egy magyarországi hasonló szoba. Ez az árszínvonalra általában jellemző: jóval olcsóbban kijövünk, mintha más szomszédos országokba utaznánk.

Hazafelé teljesen zökkenőmentesen haladtunk. A majd 100km-es Ungvár – Nyíregyháza távot bő két óra alatt megtettük, a határátkeléssel együtt. A kint töltött három nap alapján mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogasson el a régióba, hiszen nagyon sok kulturális- és természeti szépséggel találkozhat, mindezt pedig olcsóbban megkapja, mint gondolná!

Az Ukrán-Magyar Területfejlesztési Iroda, és együttműködő partnere, a Falusi Turizmus Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezete által valósult meg a tanulmányút, mint az EU „Határon átnyúló desztináció-menedzsment Kárpátalján és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében” projektje.

Cikk megosztása

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is, vagy iratkozz fel hírcsatornánkra, hogy mindig a leghamarabb kapd meg a legújabb cikkeket!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*