Fiatalok tudósítanak önkéntesen a magyar EU-elnökség óta – Youngsters report voluntary since the Hungarian EU Presidency

2018. július. 23., hétfő

Az EU és én

Szerző:
2010. december 31.
ROVAT: Projekthírek

Európai Unió. Amikor először hallottam ezt a szót, még kicsi voltam. Talán alsó tagozatos. Azt tudtam, hogy Európa az a kontinens, aminek része Magyarország, és egyben része Anglia vagy Franciaország is, ahol a bátyáim voltak akkor cserediákok. Az unió szót kevésbé értettem már, pedig ha a szinonimáit, mint közösség, társulás, szövetség használtam volna, egyből rájövök, hogy ez hasonlíthat a mi kis családunkhoz: az öt gyerek és a két szülő alkotja a Lazáry Uniót.

Szombathelyen nőttem fel, az osztrák határ mellett. Miután a vasfüggönyleomlott, a család számára gyakori hétvégi programmá vált kiruccanni Ausztriába, „csakúgy”. Mindig kaptam pár schilling költőpénzt, amin általában csokit vagy cukorkát vásároltam. Így történhetett meg, hogy 2001. december 31-én nagyjából 70 schillinggel, a bátyám elvitt egy közeli osztrák faluba, hogy még utoljára fizethessek vele, s megvegyem a kedvenc cukorkámat. Másnap ugyanis bevezették az egységes valutát, az eurót. Ekkor érdeklődtem először komolyabban az euró, és egyáltalán az Európai Unió iránt, úgyhogy a szüleim próbáltak egy kicsit beavatni a „nagy titokba”, több-kevesebb sikerrel. Az általános iskolában ötödik osztályos voltam ekkor, ezért csak két évre rá volt földrajz órám, ahol konkrétan be kellett magolni az EU működési rendszerét, a szervezeteket, szóval tokkal vonóval mindent. Azonban hősiesen bevallom, akkor nem értettem belőle szinte semmit.

Amikor 2004. május 1-jén Magyarország is csatlakozott az Európai Unióhoz, én is ünnepeltem azzal a több ezres tömeggel, leginkább fiatalokkal, akik akkor velem együtt az Országos Diákparlamenten vettek részt Budapesten. Tudtam már, hogy hova is csatlakozik kis országunk, de hogy ez milyen következményeket von maga után, azt szerintem a szüleim sem tudták…

Nem látok kristálytisztán még mindig. Sajnos. Az Európai Parlament-i választáson még nem vehettem részt. Sajnos. Az eurót még mindig nem vezették be Magyarországon. Sajnos. Vagy nem is annyira sajnos? Lehet, hogy jobb ez így nekünk magyaroknak, hogy még mindig forinton élünk?

Franciaországban, Spanyolhonban, Angliában és az osztrák sógoroknál egyforma valutával tudunk fizetni. Végre. Eltörölték a határokat, nem kell már az útlevél, amin mindig mindenkinek pocsék a fényképe. Végre. 2011-ben Magyarország lesz a soros elnök az Európai Unióban. Végre. Végre? Készen vagyunk vajon a feladatra? Milyen nehézségek állnak előttünk? Mi lesz a feladatunk egyáltalán, akár nekünk, a jövő nemzedékének?

Sokan feltesszük magukban ezeket a kérdéseket, viszont választ ritkán kapunk rá. Az iskolában csak bebiflázzuk az EU száraz részét, az ún. tudnivalókat, viszont nem mászunk bele mélyebb témákba, mint például a gazdasági válság miatt bekövetkezett görögországi csődbe, vagy az olyan súlyos problémákat feszegető kérdésekbe, hogy ki fogja eltartani húsz év múlva azt a rengeteg nyugdíjast? Mert az iskola inkább elzárkózik a politikától, sőt, ráhúzza ezekre a nagy volumenű kérdésekre azt a sablont, hogy „ez már politika, és politizálni az iskolában nem szabad.” Sajnos…

A 2011-es magyar elnökségtől csak remélni tudom, hogy lesz változás. És hogy mi, tudósítók tenni is fogunk tudni valamit az ügy érdekében, abban pedig biztos vagyok! Rajtam ne múljék!

A magyar EU-elnökség hivatalos weboldala, információk és naptár:www.eutrio.huwww.eu2011.hu

Cikk megosztása

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is, vagy iratkozz fel hírcsatornánkra, hogy mindig a leghamarabb kapd meg a legújabb cikkeket!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*