Fiatalok tudósítanak önkéntesen a magyar EU-elnökség óta – Youngsters report voluntary since the Hungarian EU Presidency

2018. április. 22., vasárnap

Páneurópai Piknik a VOLT Fesztiválon! 1989-2011

Sopron a VOLT, a Hűség, a Szabadság és ma már a határtalan Európa városa is egyben. Ennek a helynek nemcsak egyedi történelme, de különleges miliője és jó értelemben vett polgári szellemisége is van. Az itt élő emberek, sokszor mutatták meg, hogy mit jelent, az hogy civil kurázsi, hűség és bármilyen elnyomással szembeni belső tartás. Aki eljött hallgatta, hogy a határmenti osztrák-magyar találkozó szervezői, mennyire nem tudhattak olyan politikai folyamatokról, amelyek jelentősen befolyásolták és megváltoztatták a kis szalonnasütést. 1989-ben, ami ma már nyilvánvalónak és világosnak tűnik, akkor átélve és szervezve az eseményeket, még nem látszhatott annak.

A VOLT Fesztiválon az európai és világtörténelem szempontjából is történelmi jelentőségű eseményt idézték fel, a korábbi piknik szervezők, segítők, történészek és szemtanúk. Röviden megismerhettük, hogy hogyan vált a határmenti szalonnasütésből világtörténelmet befolyásoló egyedi és meghatározó találkozó.

A történelemidéző kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Bella Árpád egykori határőr parancsnok, Dr. habil Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója, Dr. Magas László, a Páneurópai Piknik ’89 Alapítvány elnöke, Nagy László, a Páneurópai Piknik egykori szervezője és Kurucz Gyula író, a beszélgetés moderátora. A rendezvény házigazdája, Dr. Fodor Tamás, Sopron polgármestere VOLT. A határáttörés és a rendszerváltás legjobb pillanatai a Lobenwein Tamás képeiből összeállított fotókiállításon elevenednek meg szintén a VOLT Fesztiválon. Akkoriban még a fényképezés sem ment olyan egyszerűen, hiszen a határon “átfényképezési engedélyt” kellett beszerezni, hiszen mégis csak a vasfüggönyről VOLT szó és ez nem volt vicc. Ha valaki bennfentes és törzs VOLT-os, akkor szembetűnő a névazonosság, s ez nem a véletlen oka. Ugyanis Lobenwein Norbert, a VOLT Fesztivál és a Heineken Balaton Sound főszervezője, Lobenwein Tamás gyermeke. Az 1989-ben megélt szabadság megismételhetetlen megörökítése és a napjainkban élvezett fesztiválszabadság megvalósítása egy családnak köszönhető. Sopron különleges hely, de ezt azt hiszem nem kell részleteznem, itt a levegőben is érzi az ember, hogy hol, milyen egyedi helyen van.

1989-ben még megszálló szovjet csapatok állomásoztak Magyarországon. A civil kezdeményezéseket, általában jelentős tiltással és cenzúrával kísérte figyelemmel az akkor államhatalom. A szovjet katonai erő mellett, a társadalom minden rétegébe beágyazott titkosszolgálatok, rendvédelmi szervek és munkásőrség is figyelte a normál embereket. Nem tudhatta még senki sem, hogy ki ki is valójában. Kiben bízhatsz meg, ki súg be kit és ki mit mond a másokról. Egy ilyen bizalmatlan, gyanakvó és bezárt társadalmi viszonyok között kezdték meg a munkát a Páneurópai Piknik civil szervezői. A soproni esemény és hivatalos határnyitás ötlete még Debrecenben, civilek között fogalmazódott meg, hogy “Csináljunk már valamit a határmentén is!“. 1989 már az úgymond politikai enyhülés ideje volt, valamivel szabadabban tudtak a polgárok szervezkedni és találkozókat létrehozni. Bár a határmenti övezet, mindig is nagyon neuralgikus pont VOLT. 1945 után a nyugati határ, tényleges határt jelentett, amely aztán Vasfüggöny néven vonult be a történelembe. Mai szemmel, főleg a fiatalok között, utópisztikusnak tűnik, hogy effektív határzár szelte ketté egész Európát. Generációk nőttek fel úgy, hogy ha a határon utazás céljából átlépni készültek, gyomrukban gombócok nőttek és felment a vérnyomásuk, egyszóval izgulni és szorongani kezdtek. Még ha semmi rosszat nem tettek, vagy nem csempésztek, a határ az nem volt játék. A mai határtalan Európa és egységes schengeni övezet, akkor még elérhetetlen és elképzelhetetlen volt.

A szervezők egy hivatalos határnyitást terveztek 1989. augusztu 19-ére az osztrák-magyar határhoz. Engedélyeket is megkapták, ezért voltak jelen a határőrök is, összesen 5 fő. Úgy tervezték, hogy 150 osztrák vendég átjön Magyarországra és ugyanennyi magyar is átgyalogol a határon, majd mindenki visszatér pár órát követően. A szervezők ma is felteszik a kérdést, hogy mennyire VOLTak bátrak, mennyire VOLTak naivak? A várt 150-200 résztvevő helyett kb. 10-12 ezer ember jelent meg a pikniken. Az eredeti terveknek megfelelően, a piknik előtt megérkezett egy teherautónyi szalonna is Debrecenből. Szerencsére nemcsak sütögetés lett belőle.

Az 1980-as évek második felére a Szovjetunió, az egykor világuralomra törő birodalom nem volt képes lépést tartani a Nyugat technológiai fejlődésével, elmaradt a fegyverkezési versenyben, mely azonban így is a végsőkig igénybe vette az ország erőforrásait. Ilyen körülmények között Moszkva számára egyre nehezebbé vált a szatellit-csatlós államok megtartása. Ez utóbbi, valamint a periféria és félperiféria államait a 80-as évek végén elérő válság az államszocialista rendszerek igen gyors összeomlásához vezetett. Az átalakulás folyamata elvezetett az egykori szatellit államok függetlenné válásához.  A kelet- és kelet-közép-európai országok közül Magyarország Lengyelországgal együtt mindvégig e változás élvonalában haladt. Az egymást erősítő események hirtelen felgyorsultak, és a néhány évvel korábban még elképzelhetetlen vívmányok eredményei különösképpen mutatkoztak 1989 nyarán, az osztrák-magyar határtérségben. Ez az esztendő méltán vonult be a csodák éve – annus mirabilis – néven a köztudatba.
A Német Demokratikus Köztársaság (NDK) változásokat dermedten figyelő vezetése 1989-re nemcsak önmaga politikájának, hanem – jellegzetes módon – saját túszként tartott állampolgárainak foglyává vált. A berlini kommunista vezetés tehetetlenül figyelte, hogy keletnémetek egyre nagyobb tömege menekül végleg a kilátástalanságból. Céljuk elsősorban a Német Szövetségi Köztársaságba történő áttelepülés volt. Számukra a legalkalmasabbnak az látszott, hogy Magyarországon keresztül hagyják hátuk mögött a szocialista rendszert. Reményeiket elsősorban az táplálta, hogy 1989. május 2-án megkezdődött a vasfüggöny lebontása az osztrák-magyar határon. A tény hatására széltében hosszában terjedtek olyan téves információk, melyek szerint Ausztria és a szabad világ egy könnyed sétával elérhető a menekülők számára. Ez azonban nem ment ennyire egyszerűen. A magyar határőrizeti szervek továbbra is feltartóztatták a határsértőket, sőt bevezették a „mélységi” ellenőrzést, amellyel lehetséges menekülőket fordítottak vissza a tágabb határtérségből is.

A nyár folyamán már komoly diplomáciai egyeztetések zajlottak a Magyarországon hatalmas számban összegyűlt keletnémet állampolgárok helyzetének rendezése érdekében, ám ezek a tárgyalások hosszú ideig nem vezettek eredményre. Ebben a helyzetben nyert különleges értelmet az a kezdeményezés, amely az akkori ellenzéktől származott, és az osztrák-magyar határt szemelte ki egy európai egységünnep színhelyéül. Ez az ünnep lett a debreceni fiatalok indítványára a soproni ellenzéki szervezetek által életre hívott Páneurópai Piknik. A piknik védnökeinek Pozsgay Imrét és Habsburg Ottót kérték fel. Az 1989. augusztus 19-én 15.00 órára tervezett hivatalos programkezdés előtt az eseményt hírül vett NDK-s menekültek jelentek meg a helyszínen, majd több hullámban áttörtek a határon. A feletteseik által magukra hagyott és „szabadságra ítélt” magyar határőrök nem akadályozták meg a szökést, amely így a német egyesülés első igazán látványos akciójává vált. A határáttörés, az NDK-s menekültek „exodusa” elvezetett a keletnémet diktatúra fellazításán keresztül a német újraegyesítéshez, ez pedig Európa újraegyesülését is jelentette. Helmut Kohl kancellár ezt a következőképpen köszönte meg: „A falból Magyarország verte ki az első követ.
A hidegháború és a kétpólusú világrend kezdetét sokan Winston Churchill híressé vált fultoni beszédének elhangzásához kötik. A volt brit miniszterelnök akkoriban arról beszélt, hogy a Balti-tenger mentén fekvő Stettintől az adriai Triesztig vasfüggöny ereszkedett Európára. A valóságban persze nem lehet a hidegháborút egyetlen beszédhez, egyetlen elhangzott mondathoz kötni, ám a Churchill-féle kijelentés metaforikus értelemmel bírt, és szimbolikusan korszakhatárt húzott Európa és a világ történelmében. Amennyiben ezt elfogadjuk, úgy azt is leszögezhetjük: a Páneurópai Piknik is korszakhatárt jelöl. A „vasfüggöny” áttörésével nem csupán a jelenlévő több száz magyar, német és osztrák résztvevő, hanem Németország és egész Európa, sőt a világ vett szimbolikusan búcsút a kettéosztottságtól és a sztálini, illetve posztsztálini típusú diktatúrák regnálásától.

Sopronban született meg újra a szabadság, itt változott meg nemcsak Németország történelme, Európáé és az egész világé is. Büszkéknek kell tudnunk lenni az akkori civil kurázsira, kiállásra és bátorságra. Nem volt mégegy ország, aki ennyit tett volna Európa szabadságáért és védelméért, mint Magyarország. Elég, ha csak megemlítem, hogy a középkorban a török vésztől is mi mentettük meg Európát, 1956-ban elsőként kivívtuk rövid, de dicsőséges szabadságunkat az szovjet túlerővel szemben. 1989 valójában az ’56-os forradalom céljainak és kitűzéseinek a megvalósulását hozta el. Nem volt rövid folyamat, de végül elértük azt, amiért a magyarok rengeteget szenvedtek, áldozatot hoztak, évtizedekig elnyomásban éltek és ha kellett saját életüket és vérüket is feláldozták. Itt Sopronban bontották le a berlini falat, első tégláit bizonyára, mi ütöttük ki szimbolikusan. Németország újraegyesítése is a soproni pikniknek köszönhető, s ezzel természetesen egész Európa egyesítése is.

1989-ben újraegyesítettük és felszabadítottuk Európát, ma 2011-ben pedig a VOLT Fesztiválon vendégül látjuk Európát. Hiszen az Európa Kempingben az EU valamennyi tagállamából érkeztek fiatalok, akik nemcsak fesztiválozni, de tanulni, közös élményeket gyűjteni és örömzenélni is jöttek. A hangulat fantasztikus, mindenki le van nyűgözve a vendéglátástól, a szeretettől és a jó hangulattól. Sikerült újra Európa figyelmét Sopronra irányítani, és biztos, hogy fiatal vendégeink beleszerettek Magyarországba, viszik jó hírűnket szerte a világban. Legyünk büszkék azokra az eredményekre, amiket elértünk, emeljük fel a fejünket és húzzuk ki magunkat!

Forrás: www.paneuropaipiknik.hu ©, Dr. Tóth Imre történész, a Soproni Múzeum igazgatója

Fotók: Lobenwein Tamás ©, Németh Péter ©, saját forrás

Cikk megosztása

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is, vagy iratkozz fel hírcsatornánkra, hogy mindig a leghamarabb kapd meg a legújabb cikkeket!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*