Fiatalok tudósítanak önkéntesen a magyar EU-elnökség óta – Youngsters report voluntary since the Hungarian EU Presidency

2017. november. 21., kedd

Mérlegen az elnökség első hónapja

2011. január 1-jével megkezdődött a várva várt magyar EU-elnökség, amely fergeteges EU-nyitóbulival indult a budapesti Millenárison. Amelynek keretében megnyílt az EU Bizottság és Parlament új közös magyarországi képviselete.

A korábbi reprezentatív és elegáns helyről átköltözött egy a hétköznapi emberekhez közelebb álló helyszínre. Remélhetőleg ennek köszönhetően is egy közvetlenebb, szabadabb és nyitottabb EU képviselet jöhet létre, amely a minden igényt kielégítő szolgáltatások nyújtásával is segítheti a magyar állampolgárokat a tájékozódásban. Talán ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy a normál EU-s állampolgárok, mi magyarok is úgy érezzék mégis csak csökkenthető az a távolság, ami az EU központja, Brüsszel és Budapest között van.

Az év első hetében Orbán Viktor miniszterelnök átvette Budapesten a Parlament kupolacsarnokában az EU hivatalos zászlóját és így a stafétát is a belga (flamand-vallon) Yves Leterme kormányfőtől. A belga EU-elnökség a spanyol-belga-magyar trió második elnöksége volt, mi magyarok pedig zárjuk az első hivatalos trió formációt.

Úgy tartják, hogy az egyes EU-elnökségek közül azokra hárul nagyobb feladat és kihívás, akik a naptári év első felében kapják meg a pozíciót, mint ahogy Magyarország is. Hiszen az év második felében kezdődő EU-elnökség rögtön egy majdnem két hónapos nyári szünettel indul. Ennek köszönhetően a 2011-es lengyel EU-elnökség sikere is nagyban függ a magyar elnökség sikerességétől, eredményeitől és előrelépéseitől.

Azt is mondhatjuk, hogy a 2011-es évet, mint Közép-Európa évének eredményességét, nagyrészt az év első felében teljesítő Magyarország elnökletének sikerei vagy kudarcai fogják meghatározni.

Visszatérve a belga elnökségre, csendes és konstruktív elnökség volt, annak ellenére, hogy az ország nem rendelkezik a tavaly júniusi választások óta új és felelős kormányzattal, s ezzel – már ott is rekordnak számító – több mint féléves kormányalakítási válságot idéztek elő. Helyzeti előnynek tekinthető viszont, hogy Brüsszel egyben nemcsak Belgium fővárosa, de az EU-é is, továbbá ez már a sokadik elnökségük volt, tehát rendelkeznek egyfajta intézményi rutinnal ebben a kérdésben.

Arról nem is beszélve, hogy az Európai Unió tanácsának – a hatályba lépett új lisszaboni szerződés szerint – 2009 decemberében megválasztott első elnöke Herman van Rompuy, mostani tisztsége előtt közel egy évig volt Belgium miniszterelnöke. Bizonyos értelemben, az ő távozása a belga kormányfői posztról is idézte elő a mostani kormányalakítási válságot. Szóval a belga EU-elnökség esetében senki nem kereste az új kormányfőt, hiszen Rompuy személye is garancia volt arra, hogy a belgák még így, a belviszály ellenére is könnyedén megoldják az EU elnökletét. Amint láttuk, így is tettek.

A magyar EU-elnökség első jelentős hivatalos programja a magyar kormány és az európai bizottság közös munkaülése volt Budapesten a Parlamentben. Ez az ülés jól sikerült, bár erre már rányomta a bélyegét a nemzetközi sajtó, új magyar médiatörvényre irányuló, egyre élesedő és szűnni nem akaró figyelme. A konstruktív tárgyalások és ülés hangulatát már szinte csak a médiaszabályozás körüli viszály és konfrontáció hatotta át. Mindez kiélesedett a záró sajtótájékoztatón is, ahol a kérdések szinte csak erre a problémás kérdésre irányultak.

Ezen írásban nem célom és feladatom a konkrét új magyar médiaszabályozást tételesen vizsgálat alá vonni. Nem vagyok médiaszakember és szakjogász sem, csupán önkéntes EU elnökségi tudósító, aki a történések leírása mellett, saját szabad véleményét is hozzáfűzi az adott kérdéskörhöz. Amíg ezt retorzió nélkül megtehetem, addig talán még sajtószabadság van Magyarországon is.

Fél éve ki gondolta volna, amikor a magyar EU-elnökség részletes programját, menetrendjét és főbb prioritásait csiszolgatták a minisztériumokban, hogy a magyar miniszterelnök milyen légkörben lesz kénytelen Strasbourgban, az Európai Parlament plénuma előtt előadnia országának féléves EU elnökségi programját.

Csak HOFI után szabadon, ahogy a régi vicc is mondja:
-“Mi van, esik az eső?”
-“Aaa, fúj a szél.” – nehéz ellenszélben bármit is csinálni!

Ilyen negatív fogadtatásban már rég nem láttunk kormányfőt Strasbourgban, talán még soha sem. A néhol éles vitává és vádaskodássá fajult parlamenti meghallgatás bizonyára sokáig még példa nélküli lesz. Nem szeretném szó szerint idézni az egyes felszólalásokat, bárki megnézheti a teljes expozét és a képviselői reakciókat az Európai Parlament honlapján. /http://www.europarl.europa.eu/wps-europarl-internet/frd/vod/player?date=20110119&language=hu /

Elég szerintem, ha csak az egyik kritikus felszólalásból – Daniel Cohn-Bendit zöldpárti EP-frakcióvezetőtől – azt említem, hogy Hugo Chávez venezuelai elnökhöz hasonlította Orbán Viktor magyar kormányfőt. Kár, hogy emiatt marad majd emlékezetes a meghallgatás és nem a magyar elnökségi program prioritásai és jelentős célkitűzései miatt. Pedig lehetett volna akár másképp is. Sportnyelven fogalmazva erre szokták azt mondani: „na innen szép nyerni”.

Mindez sajnálatos több szempontból is. Először is, nehéz helyzetbe hozták saját magukat, mármint a magyar kormányzat és a hazai parlamenti többség az országot. Nem mérték fel kellőképpen, hogy milyen negatív reakciókat és kampányt fog kiváltani az új médiaszabályozás.

A sajtószabadság és a véleménynyilvánítás alapvető európai érték és az alapjogi chartában ma már tételesen felsorolt emberi jog is egyben.

Világosan kell látni azt, hogy a médiatörvény bírálói közül nem mindenki támadja a magyar belpolitikát és a konzervatívok parlamenti többségét. Sokan közülük csakugyan a sajtószabadságot féltik, az pedig valóban az európai alapértékek központi része. Tehát szent és sérthetetlen.

A hónap utolsó hetében az Európai Parlamenti miniszteri meghallgatások sikeresen zárultak immár Brüsszelben. Ahol az egyes tanácsi formációkat elnöklő magyar miniszterek és miniszteri rangra emelt államtitkárok adták elő és mutatták be a magyar EU-elnökség programját, az EP illetékes szakbizottságai előtt. Mindezekkel párhuzamosan, az illetékes EU biztosok is exponálták elvárásaikat és következő féléves programjukat. Ezek a meghallgatások inkább már a többéves rutinnak megfelelően és minden különleges ’akció’ nélkül zárultak.

A nemzeti parlamentekhez hasonlóan, az EP-ben is a plenáris ülés inkább a ’cirkusz’ céljait is szolgálja bizonyos értelemben, míg a szakbizottságok ülésein, már inkább a józan ész és a konkrét programok és az aktuális munka kerül előtérbe. Remélhetőleg a magyar elnökség hátralévő időszakában is a higgadt, objektív és sikeres munka fog végre a központba kerülni. Már csak a meghallgatásokon előadott és meghirdetett programokat, célkitűzéseket kell sikeresen a félév során képviselni és végrehajtani.

Mit fognak majd jövőre vagy pár év múlva a magyar EU-elnökségről két mondatban mondani? Talán ezt: „Annak ellenére sikeres volt, hogy…” vagy „Erős és jól sikerült elnökség volt, ha nem vesszük a médiatörvényt…”.

Ez örök tanulság lehet, hiszen tudjuk, az okos más kárán tanul, a többiek pedig a sajátjukból. Ebből tanulnunk kell.

Egy EU-elnökség attól lesz sikeres és eredményes – nemcsak a lezárt dossziék számától, hanem – hogy milyen érzést, úgymond szájízt hagy a 6 hónap a résztvevők, érintettek és vezető politikusok körében. Ez a bizonyos szájíz, most még egy kicsit keserű, de minden bizonnyal sikerül az elkövetkező hónapokban, többnyire a sikeres és fegyelmezett munkával, javítani a megítélésünkön. Én továbbra is hiszek egy sikeres magyar EU elnökségben.

Az EU-nak most nem viszálykodásra, hanem bizalmi légkörre van szüksége, különben hogyan lehet kivezetni a gazdasági válságból. Orbán Viktornak, mint a magyar EU elnökség vezetőjének a feladata most egyszerű: a soros elnökséget vivő ország vezetőjeként koordinálnia kell a munkát a tagállamok és a brüsszeli központ között. Irányt kell mutatnia, milyen európai politikát tart megvalósíthatónak, meg kell mutatnia, hogy ő az egyensúly és a kompromisszumok embere. Mert ténylegesen az Európai Uniónak a csúcson egy erős elnökre van szüksége, de nem egy harcosra.

Cikk megosztása

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is, vagy iratkozz fel hírcsatornánkra, hogy mindig a leghamarabb kapd meg a legújabb cikkeket!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*